Karácsonyi köszöntő

Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)
"Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Karácsonyi Köszöntő

Pilinszky János költő sorai üzennek nagyközségünknek, s az itt élőknek. Emberi  gondolatokat, mely az ünnepi külsőségek közepette sem veszítették el igaz értéküket.

Lassan véget ér várakozásunk. Advent azt az esélyt tartogatta számunkra, hogy befelé forduljunk, és megkeressük magunkban azokat a magvakat, amelyek a valódi értékről szólnak, hogy elengedjük a régi dolgainkat, gondolatainkat, érzéseinket és Karácsonyra megszülethessen bennünk a Valódi lényünk .
Karácsony eljövetele adja számunkra az esélyt, hogy számot vessünk Önmagunkkal, érzéseinkkel, belső értékeinkkel. Elszámoljunk magunkban, hogy ebben az évben hová jutottunk el, hova fejlődtünk. Mit tettünk csupán magunkért, külső csillogást keresve, s vajon mégis,  akadt-e olyan cselekedetünk, amelyből hiányzott az önösség, melyet másokért, névtelenül, önzetlenül cselekedtünk?
Sikerült-e megvalósítani vállalt feladatainkat, és vajon sikerült-e összefogással szebbé-jobbá tenni a falu életét? Elkerültük-e a széthúzást, az ellenségeskedést? Tettünk-e a családunkon kívül a közösségért, a településünkért?
A mérleget belül, magunkban kell megvonnunk.
Csak reménykedni tudok abban, hogy mindenki számára lesz erő önmagába nézve önkritikát gyakorolni, s a jövendőben a karácsony szelleméhez méltó lenni.
Tisztelt Olvasó!
Szentestéhez közeledvén ösztönösen keressük a többi ember lelkét, közelebb húzódunk egymáshoz, egymáshoz fordulunk fényért és melegért...
Talán azért is a legszebb ünnep a karácsony , mert ilyenkor a vakító csillogáson, tömény illatfelhőkön, erőltetett mosolyáradaton keresztül is megérezzük mi az, ami őszinte.
 Egyszer hallottam egy mesét, amelyben az angyal különös üzenet hozott: azt, hogy a karácsony,  nincs mindig decemberi dátumhoz kötve. Mindig akkor és ott történik karácsony, ahol és amikor a  krisztusi szeretetből fogant gesztus, mosoly, vagy  tett születik.
S ha ennek életünk minden pillanatában  tudatában lennénk, az eljövendő ünnepet, s mindazt, amit csinálunk, megszentelné, igazzá tenné: többé, mint szeretetajándékká, többé, mint egynapos fegyverszünetté: valami többlet, valami mennyei, valami angyali adódna hozzá.
Minden gyermek tudja, hogy karácsonykor magától is megnyílik az ég, és ha kissé fölemeljük a szemünket, észrevesszük, hogy az angyalok maguktól is leszállnak a földre. Nézzünk a  gyermekeinkre, emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, és tudni fogjuk, hogy semmi nem igazabb és valósabb a világon, mint az a gyertyalángszerű fény, amely az emberi lélek mélyéről világít a tél, a hideg, a sötétség közepén.
Ezért kell a karácsonyi kisgyermek köré a család, és ezért kellenek a pásztorok, a királyok, de még az állatok is. Mert az ember csak egy nyitott mennyország alatt, csak mások melegével körülvéve érzi jól magát… és csak akkor, ha önmagában is angyalt lát.
Azt hiszem a legszebb,amit minden embertárasamnak kívánhatok az az, hogy történjék hát karácsony belül, mibennünk!
Jó szívvel kívánok minden kedves Olvasónak, fegyverneki polgárnak áldott karácsonyt, szeretetteljes, meghitt ünnepeket és békés, boldogabb, reményeinket valóra váltó Új Esztendőt!
-Tatár László-
-polgármester